Az iskolánkban működő ECDL vizsgaközpontról

2004. októbere óta működik iskolánkban ECDL vizsgaközpont.

Alapvetően diákok vizsgáztatására hoztuk létre. Saját diákjaink mellett, más iskolák tanulóit is fogadjuk az WWW.ECDL.HU honlapon is meghírdetett vizsgáinkon.

Eddig közel ezer sikeres vizsgán vannak túl a nálunk vizsgázók.

Számítógéptermünkben korszerű számítógépekkel várjuk a vizsgázókat, mind a 9 modulból:

a standardnak tekintett modulok a következők:

  • IKT alapismeretek
  • Operációs rendszerek
  • Szövegszerkesztés
  • Táblázatkezelés
  • Adatbázis-kezelés
  • Prezentáció
  • Internet és kommunikáció

valamint a fakultatív modulok:

  • Képszerkesztés
  • Webkezdő

Szoftvereink:

  • Windows 7
  • MS Office 2007
  • CorelDraw X3
  • PhotoShop CS2

Az iskola egyik számítógépterme

A számítástechnikai oktatás története iskolánkban

A számítástechnika oktatása a 80-as évek elején kezdődött, egy, a sulinethez hasonló, ám annál sokkal kisebb programmal. Ekkor kapott az iskolánk 6 darab HT 1080Z nevű iskola számítógépet, melyet kimondottan iskolai célra fejlesztettek ki.

A számítógéptermet 1982-ben a Szent György utca 13-ban, az első emeleten alakítottuk ki. A programban Antal József és Rónai Ferenc vett részt. Ők szerveztek szakköröket és ők tartották az első gyakorlatokat, akkor még csak az erdészeknek. 1985-ben a faipari technikusi képzésben, a levelező tagozat ötödévén az automatika tantárgyban tanítottunk számítástechnikát. A tantárgy kidolgozását Fülöp Györgyre bízták. Ő segített a terem bebútorozásában, egyedi tervezésű, fémvázas számítógépasztalokkal.

A 80-as évek végén az oktatást három darab Commodore 64-es számítógép színesítette. Ez a gép már sokkal kezesebb volt elődjénél. A grafikus felület, a színes monitor (TV), és a sok játék hamar népszerűvé tette.

A számítógép kezelés ezeknél a gépeknél szorosan összefonódott a programozással, hiszen itt az operációs rendszer szerepét a BASIC nyelv töltötte be. A korabeli elképzelések szerint a tanulóknak meg kellett tanulni programozni – egyszerű, általában valamilyen matematikai problémát megoldó programokat készítettek.

Ennek a korszaknak a végén kapcsolódtam be a számítástechnika oktatásába.

A történet folytatása már a rendszerváltással, a COCOM lista feloldásával, egy kicsit a politikával is összefügg. Nem kell megijedni, nem fogom a visszaemlékezést ilyen síkra terelni. Az országunkban és a világban bekövetkezett változások azt eredményezték, hogy a nyugaton már néhány éve használt és egyre jobban terjedő új számítógépek megvásárolhatók lettek Magyarországon is.

Ekkor kezdődött az iskolánk második számítógépes korszaka, mely új géptermet is jelentett, immár a “13” második emeletén, a labor fölött, az oktatástechnológus szobája mellett, de még mindig Bokor Pista bácsi felügyelete alatt.

Az új számítógépek akkor nagy ugrást jelentettek technikailag és az oktatást tekintve is. Ezek a gépek, az IBM kompatibilis PC-k sokkal nagyobb kapacitásúak voltak, a programokat már nemcsak a kazettákon, floppykon, hanem a merevlemezeken (winchestereken) is tárolhattuk, így kezelésük könnyebb és gyorsabb volt. A szépséghiba csak az volt, hogy itt már valódi operációs rendszer volt, amely merőben más, mint az addig használt BASIC. Ekkor kezdődött a DOS-os korszak. A számítástechnika gyakorlatok ekkor egy szimultán sakkpartira emlékeztettek. A gépteremben háromféle számítógép volt – 6 db HT 1080Z, 4 db Commodore 64 és 4 db IBM kompatibilis XT. A két régi gépcsoport ugyan BASIC-kel működött, ám azok egymástól kicsit különböztek. Az XT-k pedig DOS-szal. A tanulók felváltva használták a gépeket. A helyzetet még színesebbé tette a Mecseki Erdőgazdaságtól kapott számítógép. Először örültünk, hogy szakképzési támogatás címén kapunk számítógépet tőlük, ám amikor megjelent az utcában a teherautó és megláttuk a gépet, az örömünk egy kicsit alábbhagyott. Az erdőgazdaság a már szükségtelenné vált két darab régi TPA-i típusú “kis számítógépét” küldte el. Azt gondolták, hogy az oktatásban még tudjuk használni. Valószínűleg a kedves olvasó nem tudja, hogy ezek a gépek a 70-es és a 80-as években a SZÜV-ökben, a központosított számítógépes adatfeldolgozó vállalatoknál voltak alkalmazásban, illetve néhány nagyobb vállalat saját maga rendelkezett ilyenekkel. Az erdőgazdaság a KFKI-tól (Központi Fizikai Kutatóintézettől) egy szakembert is küldött, aki segítette beüzemelni a gépet, gépeket. A beüzemelés ugyan jól sikerült és a két gépet, az összesen öt terminállal (munkaállomás) működésre bírtuk. Az épület elavult elektromos rendszere azonban nem bírta a nagy terhelést, és a számítógép rendszeresen kicsapta a biztosítékot. Ezek a műszaki problémák, és a felismerés, hogy a gép nem a jövőt, sokkal inkább a múltat jelenti, megpecsételte a TPA-k sorsát. Ettől kezdve könyvespolcként tengette életét, míg 1995-ben át nem adtuk a Vas-Villának, – akkor indult ott a világbanki informatikus képzés.

Közben a gépparkunk két XT-vel bővült. Immár 6db állt rendelkezésre, így a HT-ket nem kellett használni. Az új számítógépeink 20 illetve 40 megabyte-os merevlemezzel óriási kapacitásúak voltak. Azt hittük, sosem telik meg egy ekkora winchester. 1992-ben három darab 286-os számítógépet, röviddel utána pedig egy csúcs-gépet vásároltunk, a városban talán elsőként, egy 386-os gépet, torony házban, impozáns megjelenéssel és hatalmas merevlemezzel – 210 megabyte volt a kapacitása.

A technikai fejlődés mellett természetesen a oktatásban is történtek előre lépések. A tantervbe bekerült a számítástechnika előbb az erdész, majd a faiparos képzésben is. A diákok egy része igényelte a szakkörön kívül is a géphasználatot. Ekkor kezdtem megszervezni a teremőri rendszert, amely azóta is jól működik. A 92–93-as tanévben egy 100 órás tanfolyamot szerveztem, amelyre a város más iskoláiból is jöttek tanulók – Berzsenyi, Vas-Villa. Az előadásokat pedig fiatal és nagyon lelkes szakemberek tartották. A szervezést Gáncs Gábor és Pintér Annamária vállalta, az oktatásban Gáncs Gábor, Matuschek László, Faller Balázs, Suri János és az azóta elhunyt Német László vett részt. A hivatalos papírmunkákat az akkor még kezdő ügyvéd, Mihály Rita végezte.

A tanfolyam befejeztével iskolánk tanulói közül Andor Gyula, Berkes Tibor és Kovács Attila lett immár kiképzett és megbízható teremőröm. Olyan komolyan belevetették magukat a programozásba, hogy egy “céget” is alapítottak MST (Mountain Software Team) néven. Az iskolai tanuló nyilvántartásra írtak egy programot, melyet néhány éven keresztül használtunk is a titkárságon. Második, és egyben legnagyobb munkájuk a városi iskolaorvos számára írt nyilvántartó program volt.

A gépterem ekkor költözött másodszor. Az új helyünk a kollégiumban, az első emeleten a 25-ös szoba lett. A terem villamos rendszerét részben felújították, az ablakok szellősek voltak, a falak festése a gyors költözés miatt elmaradt, a parketta kopott, és az elbontott cserépkályha helyén hiányos volt. Ezeket mi próbáltuk orvosolni. Hosszas keresgélés után a kollégium pincéjében találtunk parkettát, azzal nemcsak a gépteremben, hanem a szomszédos termekben, ahol a teremőreim és az osztályom lakott, is kipótoltuk a hiányokat. Néhány héttel később kiderült, hogy egy raktárban lett volna sokkal jobb állapotban lévő parketta is.

Ettől az időszaktól kezdve a teremőrök feladatai megszaporodtak, nemcsak a teremben lévő gépek karbantartása, a nyitva tartások alkalmával a tanulók segítése, hanem a terem takarítása is az ő dolguk lett. A falak kopottságát a falra felfúrt léceken elhelyezett képekkel próbáltuk eltakarni. Illetve dekorációként két régi rossz padból faliképet készítettünk, melyek a mostani gépteremben megtekinthetők. Ehhez a teremhez sok kellemes emlék fűződik; egyik nyáron két hetet töltött itt az Andor-Berkes-Kovács trió. Később Berkes Tibor kivált a csapatból, így a következő nyáron már csak két teremőröm tartott edzést.

A gépteremben a géppark nem változott, bár a Commodore 64-esek ekkor a kollégium technikai szobájába kerültek és azok felügyeletét Horváth Emil nevelőtanár vezetésével két tanuló látta el: Fazekas László és Szalay László.

A gépterem most már egészen közel volt a diákokhoz, így a forgalmunk is megnőtt. A kollégium és az iskola számára sokféle kiadvány-szerkesztési, nyomtatási feladatot láttunk el. Nem tartozik szorosan a számítástechnika iskolai történetéhez, de a teremőreim aktivitására jellemző, hogy segítségükkel szerveztük meg néhány éves kihagyás után újból az iskolai sportnapot 1994 őszén. A szervezést Hoczek László kollégámmal vállaltuk, és az akkor frissen alakult diák önkormányzat mellett a teremőreim voltak a legnagyobb segítségünkre. A későbbiekben szinte minden iskolai rendezvény szervezésében, lebonyolításában szerepet vállaltak a teremőrök. 1997-ben a tavaszi iskolanapon az akkor még újdonságnak számító Internet volt a nagy sláger, az iskola 1-es termében a MATÁV segítségével egy napig ingyen internetezhettünk.

Az iskolabálok, szalagavatók meghívói, a diákönkormányzat hírei, plakátjai, az iskolaújság, a különböző iskolai rendezvények oklevelei itt készültek és készülnek.

1997-ben a nálunk megrendezett Erdészek Országos Tanulmányi Versenye számára az információszolgáltatást és az okleveleket a gépterem biztosította. De a sort még hosszan folytathatnám.

Visszakanyarodva a történethez, a gépterem 1995 őszén a mostani helyére, a kollégium földszintjére költözött.

Ez lehetne a harmadik korszak, hiszen nemcsak a helyszín változott. Ekkor a géppark először néhány saját vásárlású 486-os géppel bővült, majd dr. Bakk László kollégám segítségével elnyertük két soproni vállalat támogatását, és egy-egy 486-os számítógépet kaptunk a SOFA-tól és a FALCO Soproni Gyárától.

További fejlődést jelentett, hogy sikerült iskolánkhoz hozni a Gábor Dénes Informatikai Főiskola Soproni Tagozatát. A szervező Szintézis Kft-vel kötött megállapodás értelmében a gépparkunkat újabb öt darab 486-os géppel gyarapíthattuk.

Úgy tűnt, hogy ez a kapcsolat hosszú távra megoldja az iskolai gépterem fejlesztésének gondjait, ám másfél év után a budapesti főiskola úgy döntött, hogy a Soproni Egyetemhez való tartozás nagyobb rangot jelent, így a szerződéseket felmondva elköltözött iskolánkból.

Ezzel egyidőben, 1998 decemberében érkezett meg a Sulinet-es pályázatban nyert laborunk, mely két szerverből és 12 munkaállomásból állt. A gépeket a meglévő terem mellett kialakított új gépteremben helyeztük el. Ez volt az addigi legnagyobb számítástechnikai beruházásunk, hiszen a terem elektromos rendszerét, a bútorzatot és a gépek egy részét saját keretből finanszíroztuk. Ebben a munkában Hoczek László kollégám segített, mert egy sportbaleset miatt néhány hétig fekvőgipszben képtelen voltam ellátni a gépterem közvetlen irányítását.

A számítástechnika tanításában eközben a változást az új faipari képzés beindulása hozta. A tantárgyat az ötödéven heti 4 órában taníthattuk. Ez az órakeret már lehetőséget adott arra is, hogy a tanulók az év végére eljussanak arra a szintre, hogy alapfokú számítástechnikai vizsgát tegyenek, melyet néhány alkalommal meg is szerveztünk nekik.

További változást hozott, hogy az 1997/98-as tanévtől kezdődően iskolánkban beindult a szakmunkások szakközépiskolája kétéves, érettségit adó képzés. Ez a képzési rendszer csak néhány évig működhetett, de addig is új színt hozott az iskola életébe, hiszen az osztályok fele lány volt. Mindkét évben két-két óra számítástechnika azt jelentette, hogy a képzésbe be kellett kapcsolódnia Kozákné Trudics Zsuzsa kolléganőmnek is. Így az 1998/99-es tanévtől már ketten tanítottuk a számítástechnikát a Roth-ban.

A következő néhány év sok változást hozott mind az iskola életében, mind az informatika tanításában. 1999-ben az iskola az egyetem gyakorlóiskolája lett. 2001-ben pedig beindítottuk a vadgazdálkodási és környezetvédelem-vízgazdálkodási technikus képzésünket, így újból 3 osztályunk volt az első évfolyamon. Ezzel azonban nemcsak létszámnövekedést értünk el, hanem áttértünk a 4 + 2-es képzési rendszerre is, vagyis 4 év közismereti képzést követően érettségit tehetnek tanítványaink, majd két év szakmai képzés következik. Az informatika most már nagyobb súlyt kapott a képzésünkben, hiszen az első két osztályban (9. és 10. évfolyamon) heti 3–3 órában oktathattunk és csoportbontásban! 2002 szeptemberében így összesen 40 informatika óránk volt. Ez szükségessé tette újabb informatikus tanár foglalkoztatását, így került iskolánkhoz Gézárt Anita kollégánk Szombathely-ről. A 2003–2004-es tanévtől egy rendelet következtében csökkenteni kellett a heti óraszámot, így az informatika is heti 2-2 órára csökkent. A 2005–2006-os tanévtől viszont a szakmai képzésben indulhat a 13. évfolyamon az info’ oktatás.

A változás természetesen a gépparkot is érintette, hiszen nem csak mennyiségi változást, hanem minőségi cserét is követelt a fejlődésünk. Néhány sikeres pályázat eredményeként az iskolai és a számítógéptermi géppark is megújult. A mai napig tartó sorozat a megyei önkormányzat pályázatával kezdődött, ahol 4 számítógépet és szoftvereket nyertem, mintegy 1,5 millió forint értékben. A Sulinet 2-ben 7 munkaállomás és 1 szerver, a Kollégiumi Közalapítvány pályázatán 7 munkaállomás és 1 szerver, a Westpa pályázaton 1,5 millió forint, szakképzési támogatásból 8 munkaállomás, valamint ezekhez néhány nyomtató, szkenner az utóbbi négy év termése, melynek jelentős része a géptermet gyarapította. Az iskola eközben további számítógépekkel gyarapodott. Az IHM által a tanárok számára kiírt pályázaton két részletben, összesen 23 kollégánk kaphatott számítógépet. Ennek a projektnek a szervezése nem kis feladat volt. Még ebben az évben (2002) az NSZI által kiírt pályázatban másik 4 kollégánk kapott számítógépet. A sok számítógép eredményeként a kollégák többsége örömmel fogadta a lehetőséget, hogy a tanításban is alkalmazhatjuk a számítógépeket, hiszen Seregély Csaba kollégámmal közösen pályázva multimédiás eszközök beszerzésére 2003-ban nyertünk több, mint 7 millió forintot a szakképzési alap központi támogatásából. Így ennek eredményeként projektorok, laptopok, nyomtatók, digitális fényképezőgép és kamera segíti az oktatást. Ennek a pályázatnak a folytatása a tavalyi évben nem sikerült, hiszen nem nyertük el a kuratórium támogatását, de az idei évben újból nyertünk közel 5,3 millió forintot. Közben egy pályázaton, melyet az IHM és az OM írt ki nyertünk egy digitális bőröndöt és egy digitális zsúrkocsit, melyben egy-egy laptop és projektor volt.

A kollégák szakmai (informatikai) fejlődését segítette egy házi tanfolyam, melyet négyen tartottunk Gézárt Anitával, Kozák Zsuzsával és Hoczek Lászlóval. A végén egy ECDL Start vizsgát szerveztünk a kollégáknak, melyet sikeresen el is végeztek. Itt kell megemlítenem, hogy a Tanulmányi Erdőgazdaság megkeresésére tartottunk egy 40 órás tanfolyamot az ott dolgozóknak 2001-ben. A tanfolyamok sorát a 2004–2005-ös tanévben a SuliNova pályázatán elnyert tanfolyamtartási lehetőség gyarapítja. Összesen három tanfolyamot tartottunk 12, 15 és 17 pedagógus kollégánknak. A tanfolyamok jó hangulatban és eredményesen zajlottak. Közben a tanulóink informatikai képzését egy, a faiparosok számára szervezett faszerkezet-tervező program használatát célzó tanfolyammal egészítettük ki, melyet volt kollégánk dr Nagy Attila tartott nagy lelkesedéssel, immár második éve. A tanulóink számára újabb lehetőséget teremtettünk azzal, hogy 2004 őszén megpályáztuk és el is nyertük a jogot arra, hogy ECDL oktató- és vizsgaközpont legyünk. A 2004–2005-ös tanévben tavasszal néhány vizsgát szerveztünk az önkormányzati dolgozók számára. A jövőben a diákjaink számára is tervezzük mind a START, mind a teljes ECDL vizsga megszerzésének lehetőségét.

A 2005-ös érettségi újabb lehetőséget teremtett az informatika számára az iskolán belül, hiszen most már választhatták, választhatják tanulóink az informatikát érettségi vizsgatárgynak. Ebben a tanévben összesen tizenhatan érettségiztek infó’ból, többségük előrehozott érettségi formájában. A tanulók felkészítését Gézárt Anita sikerrel oldotta meg, hiszen az írásbelin és a szóbelin egyaránt jól vizsgáztak tanulóink.

A megnövekedett érdeklődés és megsokasodott feladatok miatt a számítógéptermi és a kollégiumi hálózat átalakítása elkerülhetetlen volt. Ki kellett alakítani egy olyan struktúrát, amely könnyen kezelhető, konfigurálható a vizsgák igényeinek megfelelően. Ez a tanév bebizonyította, hogy a terveim beváltak és mind az érettségi, mind az ECDL vizsgák zökkenőmentesen megszervezhetők, lebonyolíthatók voltak úgy, hogy a mindennapi munkát csak egy-egy napra zavartuk meg.

A 2005-ös évben további fejlesztések várhatók részben a kollégiumi rendszer további finomítása terén, valamint az iskolai hálózatban és gépparkban. A tervezésben és megvalósításban nehézséget okoz, hogy a kormányzat erre az évre a költségvetési támogatásunkból elkülönítetten informatikai fejlesztésre kíván fordítani közel 1,5 millió forintot. Ezen gépek és szoftverek beszerzését a fenntartón keresztül és központosítva kívánják megoldani úgy, hogy nem ismerjük a teljesítés dátumát.

Az iskolai tanári átalakítása lehetővé teszi, hogy korszerűbb elhelyezéssel és nagyobb számban álljanak rendelkezésre számítógépek a tanáriban. Egy régi kérésünk az idén végre teljesült, a SuliNetes hálózat az iskolában is megvalósulhat. Ezzel együtt a hálózatot is korszerűsítjük.

Tranta Károly
az informatika munkaközösség vezetője